Hogyan lehet megállítani a füstérzékelő téves riasztását?
A költöztetők egy dobozokkal teli új lakásban hagytak téged. A kicsomagolás és a rendszerezés várhat holnapig; kiérdemeltél magadnak egy hosszú, forró, pihentető zuhanyt. Azonban, ahogy a gőz gyűlik a szappanos paradicsomodban, és az izmaid kezdenek ellazulni, pánikba esel, amikor meghallod a füstérzékelő csengését.
A gőz beindíthatja a füstérzékelőt. A gőzből származó vízcseppek úgy viselkednek, mint a füstrészecskék, és mind a fotoelektromos, mind az ionizációs füstérzékelőkben beindítják a riasztást. A 85 százalék feletti relatív páratartalom szintén beindíthat néhány füstérzékelőt.
Ahhoz, hogy megértsük, hogyan és miért generálhatnak a füstérzékelők olyan pánikot keltő téves riasztásokat, mint amilyeneket a gőz okoz, szánjunk néhány percet a működésük megértésére. Ezalatt talán még néhány olyan módszert is felfedezünk, amelyek segítségével nyugodtan zuhanyozhatsz. Kezdjünk hozzá!
Hogyan működnek a füstérzékelők
A fotoelektromos vagy optikai érzékelők a legjobbak a parázsló tüzek észlelésére, míg az ionizációs érzékelők a lángoló tüzek érzékelésében jeleskednek. A biztonsági szakértők általában azt tanácsolják a lakástulajdonosoknak, hogy mindkét típusú füstérzékelővel védjék házukat.
Nézzük meg az egyes típusokat:
Fényelektromos füstérzékelők
A fotoelektromos füstérzékelőket optikai füstérzékelőknek is nevezik. Olyan fényforrást tartalmaznak, amely látható, infravörös vagy ultraibolya fényt bocsát ki. A fény a készülék érzékelőjétől elfelé néz. Amikor a füst részecskék elzárják ezt a fényt, az a készülék belsejében visszaverődik, az érzékelőt éri, és riasztást ad.
Ionizációs füstérzékelők
Az ionizációs füstérzékelők két elektromosan töltött lemezt tartalmaznak, amelyek között kis mennyiségű radioaktív anyag van. Az egyik töltött lemez pozitív, a másik negatív töltést tartalmaz.
A radioaktív anyag részecskéket és fotonokat bocsát ki, amelyek elektronokat távolítanak el a levegőmolekulákból. Ezáltal pozitív ionok keletkeznek. A felszabadult elektronok semleges töltésű levegőmolekulákhoz kapcsolódnak, negatív ionokat hozva létre. Ezek az ionok vonzódnak a töltött lemezekhez, és egy kis, állandó áramot hoznak létre.
Amikor a füstrészecskék belépnek a készülék kamrájába, megzavarják ezt az áramot, és bekapcsolják a riasztót.
Kombinált füstérzékelők
Egyes füstérzékelő gyártók olyan készülékeket kínálnak, amelyek kombinálják a füstérzékelő érzékelőket és a szén-monoxid-érzékelőket. Ezeket többféle néven árulják. A legjobb, ha figyelmesen elolvassa a csomagoláson található információkat, hogy megállapítsa, az egyes modellek milyen típusú érzékelőket tartalmaznak.
Találkozhat más kombinált készülékekkel is, amelyekben fotoelektromos és ionizációs érzékelők is helyet kapnak. Ezek a kombinált füstérzékelők ideálisak, ha nem szeretne két füstérzékelőt vásárolni a leginkább tűzveszélyes területek lefedésére.
A konyha, a nappali és a hálószoba az a hely, ahol a legtöbb otthonban jellemzően tüzek keletkeznek. Ennek ellenére ne hanyagolja el a többi olyan területet sem, ahol nagyméretű készülékek lehetnek.
Most, hogy megértettük a füstérzékelők típusait és azt, hogy hogyan végzik a munkájukat, jobban meg tudunk birkózni azzal, hogyan aktiválódhatnak véletlenül a gőz, a por és a pókok.
Mi okozza a füstérzékelő téves riasztását?
A kettős érzékelős füstérzékelők olcsó és hatékony módja annak, hogy a parázsló vagy lángoló tüzek jelenlétére riasztást kapjunk. Sok esetben a füstérzékelő érzékelői már azelőtt riasztanak, hogy a füstöt egyáltalán megérezné.
A füstérzékelő téves riasztását különböző tényezők okozhatják. Ezek közé tartoznak a következők:
- Gőz vagy magas páratartalom
- szennyeződés és por
- Rovarok
- Erős vegyi anyagok
- Nyitott ablakok
- Alacsony töltöttségű akkumulátor
Szánjunk néhány percet arra, hogy közelebbről megvizsgáljuk ezeket az okokat.
Gőz vagy magas páratartalom
Ahogy korábban említettük, a gőzben lévő vízcseppek elég közel utánozhatják a füstrészecskék viselkedését ahhoz, hogy beindítsák a füstérzékelőt. A fotoelektromos érzékelők gyakrabban érzékelik a gőzt füstként, mint az ionizációs érzékelők. Az ionizációs érzékelők azonban gyakran hajlamosabbak a riasztásra a magas páratartalom idején.
Kosz és por
A szennyeződés és a por megzavarhatja a fényt a fotoelektromos érzékelőben, és megzavarhatja az áramot az ionizációs érzékelőben. Mint megtudtuk, ezek bármelyike a füstérzékelő riasztójának megszólalását okozza. Ha évente kétszer letörli a füstérzékelő külsejét, minimálisra csökkentheti a téves riasztások előfordulásának esélyét. Ha észrevesz néhány pókhálót a füstérzékelője közelében, akkor érdemes azokról is gondoskodni.
Rovarok
A pókhálók pókok jelenlétére utalnak. Ezek általában elhagyott pókhálók. A kis pókok és más kis rovarok gyakran okoznak rejtélyes füstérzékelő téves riasztásokat. Amikor bemásznak vagy berepülnek a készülékbe, megzavarják a fotoelektromos és ionizációs érzékelőket.
Előfordulhat, hogy le kell csavarni az érzékelőt, és néhányszor óvatosan meg kell rázni, hogy távozásra ösztönözze a nemkívánatos látogatót.
Erős vegyi anyagok
Lehet, hogy Ön az a típus, akinek a füstérzékelője soha nem találkozik jelentős porral és szennyeződéssel. A pókhálók sem mernének megjelenni a mennyezeten, mert olyan gyakran és olyan jól takarítasz, hogy a pókok rémtörténeteket mesélnek rólad a gyerekeknek, amikor meg akarják ijeszteni őket. Szóval, biztonságban vagy a füstérzékelő téves riasztásától?
Sajnos nem.
A mélytisztításhoz gyakran használnak erős vegyszereket és illékony olajokat, amelyek megzavarhatják a füstérzékelő érzékelőit, ha túl közel használják a készülékhez. Szerencsére ezt a problémát megoldhatja az ablakok gyakori kinyitásával.
Nyissa ki az ablakokat
Az ablakok kinyitása egy meleg tavaszi napon felfrissítheti lakóterét és feldobhatja a hangulatát. Ha azonban valamelyik füstérzékelője túl közel van az ablakhoz, az a lágy szellőben található polleneket és egyéb részecskéket füstnek hiheti.
Az érzékeny füstérzékelőhöz legközelebbi ablak bezárása és egy kicsit távolabbi ablak kinyitása a legegyszerűbb megoldás erre a téves riasztást kiváltó helyzetre.
Alacsony töltöttségű elem
A kitartóan ciripelő füstérzékelő az Ön figyelmét próbálja felhívni. Ez általában nem téves riasztás, hanem annak a jele, hogy az elemet ki kell cserélni. Hacsak a füstérzékelője nem rendelkezik élethosszig tartó, tíz évig használható elemmel, az elemeket körülbelül évente egyszer kell cserélni.
Ha új elemet helyezett be, és a készülék továbbra is ciripel, füstérzékelője cserére szorulhat. Minden tíz évnél idősebb füstérzékelőt ki kell cserélni.
A legrosszabb módja a hamis füstérzékelő riasztások kezelésének
Bosszantó lehet, amikor egy füstérzékelő látszólag minden ok nélkül elkezd duruzsolni. Miután elolvasta a fenti listát arról, hogy mi okozhatja a füstérzékelői hamis riasztását, talán kísértésbe esik, hogy mindet kicsavarja, hogy garantálja a korlátlan nyugalmat és csendet. Ez azonban túlreagálás lenne.
A korábbi modellekkel ellentétben a modern füstérzékelőket úgy tervezték, hogy korlátozzák a téves riasztásokat, de néha még így is előfordulnak. Frusztrációjukban és dühükben egyesek kicsavarják a hibás készüléket, és hagyják lógni, mint egy nem működő, de csendes dekorációt. Ez abszolút a legrosszabb módja a hibásan működő füstérzékelő kezelésének. Az érzékelő cseréje sokkal jobb megoldás.
A Nemzeti Tűzvédelmi Szövetség szerint a tűzhalálesetek körülbelül 60%-a olyan otthonokban történik, ahol nincs vagy nem működik füstérzékelő. Az Ön, valamint családja és barátai biztonsága biztosan sokkal többet ér, mint a hibás füstérzékelő cseréjének költsége.
Végső gondolatok
Bár az első füstérzékelőket az 1930-as években találták fel, a legtöbb otthonban csak az 1970-es években váltak általánossá. Lehetetlen meghatározni, hogy azóta hány életet mentettek meg ezek a kis készülékek.
Ennek ellenére tudjuk, hogy a nem működő vagy nem létező füstjelzővel ellátott lakásokban keletkezett lakástüzek halálozási aránya körülbelül kétszer olyan magas, mint a működő füstérzékelőkkel ellátott otthonokban. Kétségtelen, hogy a kevés téves riasztás csekély árat jelent az ilyen jellegű védelemért.
